Gondolatok a II. Országos Elektroakusztikus-zenei Verseny kapcsán

Április 27-29. között került megrendezésre Nagykanizsán a II. Országos Elektroakusztikus-zenei Verseny. Ez a 3 évenként zajló - most már az oktatási tárca által szervezett országos tanulmányi  versenyek sorába tartozó - találkozó egy rendkívül fiatal, mindössze 10 éves múltra visszatekintő zeneiskolai oktatási területnek, az elektroakusztikus zenének a seregszemléje.

Gondoljunk bele: amíg mondjuk a zongoraoktatásnak már több, mint 100 éves múltja van, így jól kikristályosodott módszertani tapasztalatokkal rendelkezik,  addig ez a terület most próbálja kitapogatni, hogyan is lehet az új technológiával, a zenei informatikával és a digitális hangszerekkel  valódi zenei értéket, minőséget teremteni, ízlést formálni, szórakoztatni, lelket ápolni.     

Amikor 1998-ban elkezdtük az alapfokú művészetoktatásban lefektetni ennek az alapjait, nagyon hittünk benne, hogy érdemes, és kell is foglalkozni ezzel a szakiránnyal, és a versenyektől reméltük azokat a visszajelzéseket, amiknek alapján korrigálni lehet az eredeti elképzeléseinket. Nos, az eddigi versenyek, és most a nagykanizsai is, azt mutatják, volt értelme annak a heroikus küzdelemnek, amit az elmúlt 10 évben közösen véghezvittünk: zeneoktatási szakemberek és hangszer- illetve hangtechnikai forgalmazók. Az az örvendetes szakmai színvonal és felkészültség, amit most Nagykanizsán is tapasztalhattunk, csak ezzel az összefogással vált lehetővé!

Amíg az első – még Mindszenten megrendezett – versenyen elég sok gyenge produkciót hallhattunk, ezek száma évről-évre csökkent, és Nagykanizsán ennek már nyoma sem volt. Minden produkción érezhető volt, hogy a felkészítő tanárok a korábbi tapasztalatok alapján már csak kiérlelt, átgondolt, színvonalas produkciókat engedtek a versenyen részt venni. Igényesebbek voltak az előadások zenei és technikai, technológiai szempontból is. A keyboard kategóriában a „tingli-tangli” slágerektől sikerült eltolódni a  dzsesszes elemeket tartalmazó, improvizatív elemekkel tarkított, igényes produkciók felé. Azok az iskolák, ahol még nem sikerült a terület oktatásának ezt a színvonalát elérni, szép lassan elmaradtak a versenyekről. Csak reménykedni tudunk benne, hogy később, amikor náluk is sikerül ezeket a követelményeket meghonosítani, ismét viszontláthatjuk őket!

Baráth Zoltán igazgató úrtól, a rendező iskola vezetőjétől elkértük az idei verseny statisztikáit. Ez azt jelzi, hogy míg az előző versenyen 21 iskola indult, a mostanin csak 16. Ez lehet a fentebb leírtak eredménye is,  de igazgató úr utalt arra is, hogy sajnos több iskola a válság adta pénzhiány miatt nem tudott a versenyen indulni. Ez bizony szomorú tény! Ugyanakkor a résztvevő növendékek létszáma az adatok alapján nem csökkent, hanem némileg még emelkedett is (a mostani versenyen 77 növendék lépett fel) . Ez jó hír, mert azt mutatja, azokban az intézményekben, ahol jó színvonalú munka folyik, a korábbiaknál több növendék tanul és ér el versenyképes szintet!

A statisztikák azt is mutatják, hogy a korábbinál valamivel kevesebb növendék indult a keyboard kategóriában, és azon belül is az arány erősen eltolódott a IV. korcsoport felé. Ez elgondolkodtató jelenség, örülnénk neki, ha a jövőben több, fiatalabb gyerek indulna, hiszen nem csak a 16 év felettiekkel lehet színvonalasan zenélni – ezt a többi kategóriában jól láthattuk. Nagyon örültünk ugyanakkor annak, hogy a klasszikus-szintetizátor kategóriában emelkedett a résztvevők létszáma, szóló és kamara szekcióban egyaránt. A produkciók színvonala itt is évről-évre egyre jobb. Meg kell ugyanakkor jegyeznem, hogy néhány iskola ebben a kategóriában indult, és csak jazz vagy könnyűzenei produkciót hozott. A jövőben ügyelni kéne rá, hogy ebben a kategóriában csak az indulhat, aki legalább egy klasszikus-zenei művet is megszólaltat.

Azért egy hiányérzetet is hadd fogalmazzak meg: elmaradt a korábbiakban rendszeres esti konzultációs lehetőség, szakmai találkozó a zsűri tagjaival! Ez pedig nagyon fontos lenne a verseny szakmai színvonalának későbbi alakulása szempontjából. Ez nem pótolható az eredményhirdetés utáni, alig fél-órás beszélgetéssel.  

Számomra nagyon örvendetes volt – és Baráth Zoltán igazgató úr ezt is kiemelte feljegyzésében – hogy a digitális hangszerek, zenei-informatikai és hangtechnikai eszközök forgalmazásában résztvevő cégek szép számmal képviseltették magukat a versenyen kiállítás, hangszerbemutató formájában, illetve szponzorként is! Mint már korábban írtam: ennek a területnek a fejlődése a zeneoktatási és a kereskedői ágazat együttműködésén múlik. Meggyőződésem, hogy enélkül az előző 10 évben sem értük volna el ezt a látványos fejlődést, és ezután sem tudnánk felmutatni jelentős eredményeket. Igazgató úr így ír erről: „A 2012-es verseny pozitívuma még, hogy a patrónus cégek nagy nehézségeik ellenére is támogatták a rendezvényt úgy a szervezésben, lebonyolításban, mint a tárgyjutalmazásban. Itt a fő támogatók között a NEFMI Oktatási Hivatala mellett Nagykanizsa Város Önkormányzata, a cégek közül a Syncopa Bt. Tóth Tamás vezetésével emelendő ki. Hasonlóan nagy támogatást nyújtott az Interton Kft. a hangosítással, a kiváló technikai háttérrel, s az Audmax Kft. (Korg), a Roland East Europe Kft, a Fast Hungary Kft. (Casió) esti programokkal és tárgyjutalmakkal.” Szavaival csak egyetérthetek, és megjegyezném: nekünk, zeneoktatásban résztvevőknek ugyanilyen lelkesedéssel kéne ezeket a cégeket támogatni, mert ez közös érdekünk!

És végül hadd emeljek ki a teljesség igénye nélkül (mert sajnos az egész versenyt nem hallgathattam végig, hisz saját növendékeimmel is foglalkoznom kellet közben) néhány kollegát és iskolát, akik már több versenyen nagyon szépen szerepeltek: Baráth Zoltán igazgató úr – Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Művészeti Iskola (Nagykanizsa), Homicskó Pál tanár úr - Árpád Vezér Általános Iskola és AMI (Záhony), Gergely Ákos tanár úr -  Hubay Jenő AMI és Pedagógiai Szakkönyvtár (Budapest), Fűke Ákos tanár úr – Irinyi J. Általános Iskola és AMI (Balatonfűzfő), Antal Zsolt tanár úr – Kodály Zoltán Zene-művészeti Szakközépiskola (Debrecen), és büszkén írhatom le, hogy a terület egyik elindítójaként a mi iskolánk, a budapesti Rácz Aladár Zeneiskola AMI is minden versenyen az elsők között teljesített.

Köszönet a versenybizottság munkájáért Binder Károly tanár úrnak, Révész Richárd tanár úrnak és Kovács Gábor tanár úrnak.

Budapest, 2012-05-30

Kovács Attila zeneiskolai tanár, tantervíró, országos szakértő
Rácz Aladár Zeneiskola AMI

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.