Üdv minden kedves olvasónknak!

Ígéretünkhöz híven cikksorozatunk második részével jelentkezünk. Ezúttal olyan szituációkat igyekeztünk összegyűjteni, melyek esetében eredményjavulást érhetünk el azzal, ha egy-egy hang megszólalását, vagy valamilyen részfeladatot egy önálló céleszközre, hardware hangkeltőre bízunk.

Sokatokban felmerülhet a kérdés - mi értelme extra összegeket elkölteni egy-egy ilyen eszközre, amikor már több, mint egyértelmű, hogy szoftveres úton a zenekészítés minden részfeladatát elláthatjuk. Nos, ez az állítás valóban megállja a helyét, de egyáltalán nem mindegy, hogy a kérdéses feladatot  (minőségét, illetve megbízhatóságát tekintve) hogyan látjuk el.

Általánosságban elmondható, hogy aki szoftveres környezetre bízza a zenekészítés minden csínját-bínját, az nagy valószínűséggel hamarabb fog végezni egy kész alkotással, sőt, mi több, a munkafolyamatok gyorsaságának köszönhetően vélhetően gyorsabban is fog tudni olyan zenei munkássággal előrukkolni, mellyel majd adott esetben akár közönség elé állhat, vagy elkezdhet úgymond házalni a saját hangzásvilágának megfelelő befogadói körökben.

Sajnos napjaink zenecsiholóinál gyakori jelenség a befutás, a gyors siker hajszolása, és ez a tendencia az elektronikus úton előállított könnyűzene teljes egészét átitatja. Ha akár az egy évtizeddel ezelőtti viszonyokat nézzük, az tapasztalhatjuk, hogy egy féllábas produkció semmilyen szinten nem állta meg a helyét igényesebb hallgatói körökben (persze a velejéig kommersz produkciók esetében régen is más volt a helyzet; a művészi tartalmakat teljes mértékben mellőző "alkotások" nem csupán az elmúlt pár évre voltak jellemzők, hanem jóval régebben is találkozhattunk ilyenekkel).

Akik minden áron minél hamarabb érvényesülni akarnak, és adott esetben akár nem is rejtik véka alá azt, hogy az általuk készített zenéknél nem elsődleges szempont a fülgyönyörködtető hangzás és a kifogástalan hangminőség, azok számára talán a zenei setup kiegészítése hardware-es céleszközökkel valóban felesleges sallangnak tűnhet.

Cikkünk második része továbbra is elsősorban azoknak szól, akik szeretnének igazán nívós produkciókat gyártani saját otthonukban, házi stúdiójuk segítségével. Ahogyan azt cikksorozatunk előző részében is vázoltuk, ez szerencsére manapság már egyáltalán nem elérhetetlen álom! Az ember nem is gondolná azt, hogy egy játékszernek tűnő kis hangkeltő a megfelelő környezetbe ágyazva milyen csodákra képes! Itt most értelemszerűen nem a sokszázezres workstation-ökre gondolunk (melyekkel később fogunk foglalkozni), hanem az elérhetőbb árú KORG termékekre, melyeket egy jól felépített, logikusan átgondolt setup segítségével igazán minőségi munkára bírhatunk. Lássunk hát pár példát ezek közül!

Basszusok, hangsúlyos szintetizátor futamok

Nyilvánvaló, hogy sokatok már talált megfelelő szoftveres, VST-s alternatívát súlyos futamok létrehozására, melyek kellően dögös megszólalást kölcsönöznek produkcióitoknak. Azonban azt is valószínűnek tartjuk, hogy a legtöbb szoftveres ütemcsiholó már szembesült azzal a nem túl kívánatos élménnyel, amikor egy nagy munka árán elkészített dalt összehasonlítva valamely nevesebb produkcióval nem találta megfelelően ütősnek a saját szerzeményt.

Ezt a lelohasztó élményt kiválóan orvosolhatja egy-egy hardware szintiből, vagy egyéb eszközből szóló dallam, mely adott esetben sokkal, de sokkal hangsúlyosabban tud megszólalni, mint szoftveres társaik. És itt nem feltétlenül analóg hangkeltőkről van szó! A PCM-minta lejátszáson alapuló KORG szintetizátorok mindegyikében találhatók olyan hangszínek, melyek még a legigényesebbeket is meggyőzik. Ezek digitális technológiát alkalmaznak a hangkeltésre, azonban mégis jobb eredményeket érhetünk el velük.

Ha az elektronikus zenében olyan fontos basszus szerepét egy ilyen hangszínre bízzuk, biztosak lehetünk benne, hogy még a DAW-unkba digitális úton történő rögzítés után is megtartja erőteljes karakterét, és némi utóeffektezés után meg fogja adni a készülő dal ízét. Ha a főzéssel akarunk párhuzamot vonni, talán a megfelelően zsíros lakomákra asszociálhatunk, melyek elfogyasztása egy éhes ember számára maga a gyönyör! Persze jóból is megárt a sok - jelen esetben a túlzott mélyfrekvenciás tartományban való megszólalás a spektrális egyensúly felbomlását eredményezi, és a jó összhangzáshoz elengedhetetlen közép- és magas hangok nem fognak kellőképpen érvényesülni.

Egy-egy szintetizátorból szóló PCM basszus azonban olyan hangzást kölcsönöz dalunk számára, melyet nem kell túlzott mértékben erősíteni (mint például egy első hallásra jó hangzású, de valójában erőtlen szoftveres hangszín esetében), elég, ha a fontos frekvenciatartományban kellően kiemeljük a hangszínt, és ízlésesen elhelyezzük azt a készülő dal keverésekor.

Alapvetően kétféle megközelítés létezik e tekintetben - van, aki a jól megkomponált preszet hangszínekre esküszik, és van, aki extra időbeli ráfordítással szeretné inkább a saját szájíze szerint, nyersebbnek mondható alapanyagból előállítani a saját hangjait.

Az előbbiek számára a KORG virtuál analóg szintetizátor kínálata jelenthet megoldást. A microKORG, a microKORG XL, illetve az R3 is számos vaskos hangszínt kínál erre a célra - az említett eszközök igen közkedveltek elektronikus zenei körökben, és számos külföldi és hazai előadó setup-jában is megtaláljuk őket. Mindhárom említett szintetizátor tartalmaz olyan hangszíneket, melyek minden esetben átütnek a kevert anyagon, és egyfajta ágyat képeznek a készülő dal többi eleme számára. Az ilyen módon létrehozott futamok ki-be kapcsolásával hatásvadász effektust érhetünk el. Fontos azt is hozzátennünk, hogy a dalszerkezet építésének jellege is legalább olyan hangsúlyos szerepet játszik, mint a minőségi megszólalás. Sőt, mit több, le is szögezhetjük, hogy egyik a másik nélkül vajmi keveset ér. Az ajánlott eszközök között hiba lenne nem megemlíteni a KORG Kaossilator Pro modelljét, mely ugyan nem a szó szoros értelmében vett billentyűs szintetizátor, de ennek ellenére az előbbi három modellhez hasonlóan nívós hangszíneket kínál a felhasználó számára. Sőt, mi több, a Kaossilator Pro esetében ez kiegészül az igazán egyéni és intuitív hangzások létrehozását elősegítő X-Y felületen való paraméter állítgatással.

A nyersebb anyagból való munkát preferáló házi stúdió harcosok számára is tudunk némi érdekes ajánlattal szolgálni. Ők azok, akik szívesen babrálnak egy-egy, első hallásra értelmetlennek tűnő hanggal egészen addig, míg az valamilyen hangzatosabb formát nem ölt. Az ilyen megközelítésű hangkreálásra ideális eszközök a KORG hordozható analóg hangkeltői, név szerint a monotron, a monotron DELAY, a monotron DUO, valamint a monotribe. Ezek azok az eszközök, melyek kis méretüket meghazudtoló módon képesek megszólalni, és valós analóg hangképzésük révén pótolhatják azt a koszos feeling-et, amit a digitális környezetben alkotók joggal hiányolnak.

A KORG apró analóg hangkeltői maguktól érhető módon megfelelő apparátust igényelnek ahhoz, hogy végül igazán értékes hanganyagokat hozhassunk létre velük. Fontos az, hogy az improvizatív jammeléskor próbálkozásainkat rögzítsük valamilyen módon, hiszen az analóg hangképző áramkörök viselkedését a véletlenszerű csavargatással nehéz újra leutánozni, így a jól sikerült hangokat megőrizendő érdemes egészen az eszköz bekapcsolásától fogva élesben rögzíteni próbálkozásainkat, majd a megfelelő részeket megszabdalva, igény szerint utómunkázva behelyezni a dal kontextusba. A VCF filter sajátos hangzása igen hangsúlyos, már-már drasztikus hangzások elérésére is képes. A dolog kulcsa csupán az, hogy maradjunk a dal eredeti elképzelésénél, és ahhoz mérten éljünk az analóg hangképzés lehetőségével.

Cikksorozatunk következő részében a dob futamokat, valamint egyéb dalösszetevőket is érinteni fogunk. Addig is jó muzsikálást, és kísérletezgetést kívánunk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.