KORG retró IV. - KORG M1 - a workstation, mely meghódította a világot

Sziasztok!

Cikksorozatunk keretében ezúttal a világ első közismert workstation-jéről ejtünk pár sort - a KORG M1 a maga nemében páratlan tulajdonságokkal bírt megjelenésekor, így nem is csoda, hogy azonnali módon meghódította a zenészek szívét. Habár az M1-et megelőzően is létezett már a zenei workstation fogalma, az M1 volt az a modell, melynek révén gyakorlatilag ez a hangszertípus bevonult a köztudatba.

Az M1-ben rejlő fő potenciál az ún. sample & synthesis módszer volt, mely a megszokott szubsztraktív szintézis mellett a klasszikus hangszerekre jellemző digitális hullámformákat is bevonta a hangképzés folyamatába. Az így kapott hangokat tovább módosíthatták a korabeli felhasználók filterrel, LFO-val, digitális effekt algoritmusokkal, envelope generator-ral. A KORG M1 összesen nyolc hangszín egyidejű, layer-ezett használatát tette lehetővé. A billentyűzeten való split kiosztásnak hála több hangszín is megszólaltatható volt egyszerre, így komplex futamok, színpadi performanszok előadására is maximálisan alkalmas volt az M1.

Az M1 szintetizátor engine-je patch-enként egy vagy két digitális oszcillátor használatát tette lehetővé mintázott akusztikus hullámformákkal. Egyoszcillátoros alkalmazás esetén 16-hang polifónia volt jellemző az eszközre. Értelemszerűen két oszcillátor használata esetén ez megfeleződött.

Az eszköz beépített 4 MB hullámforma memóriával rendelkezett, mely a maga korában egészen óriásinak számított. Az akkor integrált hangok közül sokat a mai napig előszeretettel használnak a producerek. Az egzotikus hangok, a jól használható, vaskos megszólalású dob kit-ek, vokál minták mind-mind újdonságszámba mentek, és igen exkluzív jelleget kölcsönöztek az M1-nek.

Ma már teljesen természetes a szintetizátor-felhasználók számára az ún. Combi hangszínek jelenléte, de 1988-ban nem sok muzsikus mondhatta el magáról azt, hogy az általa használt eszköz több hangszín variálását tette lehetővé. Nos, a KORG M1 megadta a lehetőséget a korabeli felhasználóknak arra, a hogy az igen gazdag hangszínpalettából kiválasszák a nekik leginkább tetsző hangszíneket, és azokat saját maguk által konfigurált formában egyszerre használhassák.

A beépített szekvenszernek hála az M1-felhasználók minden egyéb külső eszköz nélkül rögzíthettek szekvenciákat a KORG elsöprő sikert arató modelljébe, így nem csak a hangok széles palettája, hanem a napjainkban már természetesnek mondható, de a maga korában igen exkluzívnak számító integrált MIDI-rögzítés lehetősége is tovább növelte az eszköz nívóját. A quantize funkció és a pattern-ek használata révén akár teljes dalokat is rögzíthettek az M1-tulajdonosok.

Aki pedig nem volt megelégedve az akkoriban unikumnak számító mennyiségű gyári hangszínnel, az kedvére bővíthette az M1-et voice card.okkal, melyek alap PCM hullámformákat, valamint programokat és kombinációkat is tartalmaztak. Az eszköz nagy sikerére való tekintettel a KORG több rackmount verziót is piacra dobott (M1R, M1R-EX, M3R). Az M1R-EX újabb 4 MB-nyi hangszínt kínált a felhasználóknak, míg a pénztárcabarát M3R az M1-hez hasonló, de limitáltabb hangszínválasztékkal volt ellátva.

Az M1 egyike azon hangszereknek, mely az általa kínált hangok révén kitörölhetetlen nyomot hagyott az elektronikus zene történelmében. Legyen szó bármilyen elektronikus zenei stílusról, a korabeli pop-közeli formációktól kezdve a dancefloor-on át egészen a klasszik house-ig, az M1 jellegzetes hangszínei mindenhol ott vannak. Olyan világhírű előadók dalaiban hallhattuk már a szóban forgó eszközt, mint a Pet Shop Boys, a Vangelis, Madonna, Mike Oldfield, Aerosmith, hogy csak a közismertebbeket említsük. Ha undergroundabb körökben keresgélünk, ott sem kell túl mélyreható kutatómunkát végeznünk ahhoz, hogy egy-egy kultikussá vált M1 futamba botoljunk. Elég csak meghallgatni The Orb, vagy a KLF valamely dalát, de gyakorlatilag a kilencvenes évek közepén kiadott house dalok tetemes többsége a híres-hírhedt M1 Organ2 hangszínre épül, nem is beszélve a jellegzetes M1 Piano sound-ról.

Ebben az időszakban még a csapból is az M1 folyt, így hát vitathatatlan a KORG workstation-jének örökzöld mivolta. Az M1-ben debütált hangképző engine egészen 1995-ig, a Trinity megjelenéséig szinte változatlan formában köszönt vissza a későbbi KORG szintetizátor modellekben. Az eladási számok az egeket verdesték, többek között ennek is köszönhető az, hogy a KORG vissza tudta vásárolni a Yamaha részesedését az M1 megjelentetését követően. Ennek a hangszernek a hangja a mai napig tökéletesen megállja a helyét, megfelelő kezekben akár kifejezetten előremutató produkciók is készíthetők vele. Az M1 hangszíneinek modernebb variánsait megtalálhatjátok a KORG aktuális workstation modelljeiben is. A KORG klasszikus workstation-jére éhező felhasználók tehát ne csüggedjenek, ha nem tudnak egy-egy jobb állapotú eredeti példányt felhajtani, ehelyett inkább javasoljuk azt, hogy jöjjenek el a KORG mintaboltba, vagy valamelyik kedvelt hangszerüzletbe, és hallgassák meg az aktuális modellek által kínált hangszíneket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.