KORG M50 - kipróbáltunk egy workstation-t MIDI stúdiókörnyezetben

Üdv minden kedves olvasónknak!

Az új KORG termékekről szóló bejegyzések helyett ezúttal egy már ismert modellt, a KORG M50-et vettük górcső alá, méghozzá egy kicsit szokatlan módon: a KORG zenei workstation-ök sokoldalú funkció-tárházukkal és könnyű kezelhetőségükkel elsősorban színpadra termett eszközök, ez nem vitás. Az M50 -több más KORG workstation-nel együtt- azonban olyan kifinomult részletmegoldásokkal és nem utolsó sorban hangszínek és Combination-ök hadával van ellátva, hogy egyértelműen érdemesnek  bizonyult stúdiókörnyezetben való kipróbálásra is.

Első blikkre az M50 igencsak meggyőző eszköznek tűnik. A cikk írójához nem is akármilyen példány érkezett: a nagy színválasztékban megtalálható talán legharsányabb, legkirívóbb darab, egy rikító citromsárga M50 parkolt be a házi stúdióba. Habár előre leszögezendő, hogy nem profi színpadi zenészek kezei alatt történt a tesztelés, hanem inkább egy sok régi eszközzel operáló házi stúdióba került integrálásra, ahol nem jellemzőek a virtuóz zongorafutamok és az élő, összetett játék, ehelyett túlnyomórészt MIDI sávok formájában való elektronikus zenei dalszerkezet építkezés folyik, ettől még ugyanúgy kihívást jelentett az eszköz számára. 

Lassan fél éve képezi a házi stúdió szerves részét ez a kihívó megjelenésű, tekintélyparancsoló szintetizátor. A többnyire régi hangmodulok és dobgépekből álló eszköztár mellé kiváló vérfrissítést jelentett az M50 által nyújtott hangszín választék. Ez idő alatt számos részmegoldása kipróbálásra került, és a KORG EDS-i technológiáját alkalmazó engine által produkált hangszínek jó pár házilag készített nótának kölcsönöztek érdekfeszítő hangzáskaraktert.

Lássuk hát, hogyan szuperált az M50 az alapvető funkciókat illetőleg: a tesztelés célja tulajdonképpen az volt, hogy hatékony és megbízható munkára bírjuk a KORG workstation-jét egy már sok (többnyire vintage) elemből álló stúdiókörnyezetben. Ennek többféle módozata is lehetséges volt, de egy dolgot biztosra vehettünk: valamilyen úton-módon szinkronizálni kellett az eszközt a stúdió fő alkotóelemeivel.

Első körben kipróbálásra került az M50 belső szekvenszere. Aki már dolgozott KORG workstation-ökkel, annak már nem okozhat igazán nagy meglepetést az M50 belső felépítése. A szekvenszer igen könnyen kezelhető, a tizenhat hangszín sávjait kedvünkre loop-olhatjuk eltérő körhosszokban; gyakorlatilag minden olyan funkció a rendelkezésünkre áll, mellyel magában az eszközben is elkezdhetjük gyártani a dalunkat képező sávokat.

Ez önmagában megnyugtató, azonban, mint az fentebb említésre került, tesztünk során az M50-et egy már meglévő stúdiókörnyezetbe integráltuk, melyben a szekvenszer szerep már rég le volt osztva egy önálló külső MIDI szekvenszernek. Így hát nem volt más hátra, mint hogy megnézzük, mennyire képes "alkalmazkodni" az M50 ebben a környezetben, és hogy tulajdonképpen milyen szerep ellátására alkalmas, ha épp nem a színpadon virtuózkodunk vele, hanem kvázi egy multitimbrális hangmodulként alkalmazzuk.

Mivel a házi stúdió fő MIDI szekvenszer MIDI kimeneteinek száma véges, ezért mindenképpen szükséges volt előre letisztázni a szerepeket: melyik eszközre szánunk egy teljes MIDI kimenetet (a maga 16 MIDI csatornájával), és melyeket fogjuk MIDI láncban, sorba kötve, egy-egy eltérő csatornára címezve használni. Mondanunk sem kell, egy-két hétnyi hangszín-felfedezés után egyértelműen az M50 lett az egyik olyan eszköz, amely egy teljes MIDI kimenetet kapott a stúdió lelkét képező szekvenszer kimenetei közül.

Ennek egészen kézenfekvő oka volt: aki sok külső eszközzel dolgozik, de megszokta a szoftveres rendszerek rugalmasságát például effektláncok kialakítása terén, annak gyakorta kell majd lenulláznia a pénztárcáját, ha ugyanezt a rugalmasságot követeli meg egy sok elemből álló hardware-es setupban. Ha egy komplexebb dal összetevőit igazán saját ízlésünk szerint szeretnénk formálni (és már erre lehetőségünk nyílt adott esetben szoftveres környezetben), akkor bizony elég sok fejfájást fog okozni, ha ugyanezt kívánjuk megvalósítani egy több eszközből érkező, egy keverőpulton összegzett sáv esetében.

Itt kezdődik az, hogy el kell gondolkoznunk patchbay, group-olható, AUX-kimenetekkel rendelkező pult után nézni, nem is beszélve a számos effektprocesszorról, amikkel egy tisztességes és sokoldalú effektlánc kialakítható. Ez rengeteg pénz és többletmunka.

És egyúttal itt jön a képbe az M50, mint egy széles hangzáspalettával rendelkező, multitimbrális eszköz, melyben 5 Insert és 2 Master effekt algoritmust alkalmazhatunk egyszerre sávjainkra. Nem sokkal a setup-ba való bekerülés után számos inspiráló elemmel egészült ki a házi stúdió hangzásvilága. Az eddig sok gondot okozó, hosszas resampling-elést és editálást, ide-oda áttöltögetést megkövetelő úgymond arculatformálás helyett pár hangsúlyos elem szerepe az M50-re lett osztva.

A KORG szintetizátorában fellelhető összetett hangzások kiválóan alkalmasak arra, hogy kitöltsék a hangtérben esetlegesen fennálló űrt. A preset hangszínek alapból szépen vannak keverve, és effektezve, de a felhasználó igen sok lehetőséget kap azon egyénivé tételére. A hosszú lecsengésű pad-ekkel teres hangzást érhetünk el, de ugyanúgy hangsúlyos elemként alkalmazhatjuk a basszus hangszínek valamelyikét is; vastag, határozott hangzás érhető el bármelyik modern szintetikus basszus preset-tel, illetve a basszusgitár leképezésekkel is.

A széleskörű effektezési lehetőségek, a csatornánként alkalmazható EQ, és legfőképpen az egyénileg létrehozható Combination-ök olyan lehetőségekkel ruházzák fel a házi stúdió felhasználókat, melyekkel nagyon gyorsan és élvezetesen hozhatnak létre komplex, széles frekvenciatartományban megszólaló, modern hangszerelésű dalokat. Az M50 hangszín-felhozatala megér egy önálló leírást. Elöljáróban azonban annyit leszögezhetünk, hogy modern basszusokból, Short és Long Synth hangszínekből, pad-ekből, lead-ekből nem szenvedtünk hiányt, ahogyan a klasszikus élőhangszerek leképezéseiből sem. Kidolgozott hangszínek hada várja, hogy beillesszük őket dalainkba.

A KORG mérnökei és hangszín-programozói tudatosan gondoltak a klasszikus szintetizátor-felhasználókra és a modernebb kompozíciókat kedvelőkre egyaránt. Így ennek megfelelően orgonákat, zongorákat, gitárokat, vonósokat és fúvosokat is találunk az M50-ben, de a legújabb hip-hop és pop, dance produkciókhoz elengedhetetlen, kifejezetten a stílusjegyeknek megfelelő basszusok, dobkit-ek is szép számmal jelen vannak a kínálatban.

A megszólalást tekintve harsány, hangos, dús hangzásra számíthatunk az M50 esetében. Ez az modern feeling kiválóan összehangolható régebbi eszközök hangjával, sőt mi több, erősen javasolt ennek kipróbálása. Az M50 modern hangzását valamilyen régebbi eszközzel ellensúlyozva kiváló kompozíciók hozhatók létre. A tesztelés alatt  használatra került kilencvenes évek-beli dobmodulokkal, ROMpler-ekkel, szoftver-szintikkel összehangolva, és a KORG szintetizátora minden esetben jelentősen hozzátett a dal hangzásához.

Ami különösen csábító az M50 esetében, az a TouchView kijelző által biztosított könnyű és intuitív kezelhetőség és logikusan elhelyezett, masszív, háttérvilágított gombok és joystick. A TouchView-nak hála nagyon gyorsan navigálhatunk az egyes hangszínek tulajdonságai között - pillanatok alatt megtölthetünk egy Initial Combination preset-et a saját kedvenc hangszíneinkkel (összesen 16 hanggal), melyeket összesen öt insert effekt algoritmussal fűszerezhetünk, illetve külön-külön EQ-zhatunk, amíg el nem értük a kívánt összhatást.

Az M50 kezelése adja magát, és rövid idő alatt el lehet sajátítani annak minden fortélyát. A KORG-tól megszokott workstation kiépítés már több modellben megvalósult, így az M50-ben már egy kiforrott technológiával van dolgunk. Amikor a TouchView felületen az éppen aktív Timbre paramétereit állítjuk a csúszkával, vagy a bal oldalt elhelyezett négy encoder segítségével, egyúttal MIDI üzenetet is küldünk a kimenetre, tehát a paraméterek valósidőben való állítgatását rögzíthetjük is egy szekvenszerbe, legyen szó egy külső eszközről, vagy éppen DAW-ról.

A rugalmas beállítási lehetőségek és a kézreálló kezelőfelület tehát kiválóan alkalmassá teszi az M50-et stúdiókörnyezetben való alkalmazásra. Az elmúlt fél év során számos audió élvezetben részesültünk, hála az M50-nek. Sőt, az eddig használt MIDI master keyboard is feleslegessé vált, ugyanis az M50 Global funkciói között ott lapul a Local funkció is, melynek kikapcsolásával az M50 billentyűinek lenyomása csak MIDI jeleket ad ki, a belső sound engine csak akkor szólal meg, ha a billentyűn leütött jeleket egy szekvenszeren keresztül címezve visszairányítjuk a szintetizátor bemenetére.

Végszóként annyit, hogy egy remek eszközről beszélünk, mely már stúdiókörnyezetben is bizonyított. A színpadi felhasználásra való alkalmassága a Drum Track-eknek, a szekvenszernek (és a RPPR funkciónak), valamint a nagy és logikusan elhelyezett gomboknak köszönhetően pedig nem vita tárgya. Aki teheti, próbálja ki kedvenc viszonteladójánál. Megéri!

Ha érdekesnek találod ezt a bejegyzést, oszd meg Facebook-ismerőseiddel!→Share

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.