Sziasztok!

Szeretnénk figyelmetekbe ajánlani hű olvasónk, Lipcsei István szintetizátoros blogjának legújabb beszámolóját, mely olyan részletesre és olvasmányosra sikeredett, hogy alább teljes terjedelemben közöljük.

A cikkben egy élő fellépés előkészületeiről, a dalstruktúrák, szekvenciák fellépésen használt eszközökbe való átkonvertálásáról, az effektezésről, a gyakorlással kapcsolatos dolgokról, valamint sok egyéb érdekességről olvashattok. λιπ kitér a legapróbb részletekre is - aki a klasszikus értelemben vett MIDI munkafolyamatok híve, annak igazi csemege lesz ezen olvasmány. Külön érdekesség, hogy a koncerten számos KORG eszköz szólal meg: KORG TR61, KORG R3, KORG Trinity, KORG monotron, valamint két darab AX3G. A fellépés hanganyaga a KORG hordozható rekorderével, egy SR-1 segítségével került rögzítésre.

Ezúton is köszönjük Lipcsei Istvánnak (λιπ) és Koródi Csabának, hogy ismételten megosztották velünk legújabb zenés élményüket, valamint hogy sok év után is változatlan lelkesedéssel bűvölik a KORG szintetizátorait! Íme a teljes cikk:
 

Hát szóval az úgy kezdődött. hogy mivel már két éve nem fotózom a barátaim (fotóstársaim) egyre kíváncsibbak lettek, hogy akkor mégis mivel töltöm az időmet...

Jó előre adott volt a helyszín és az időpont amikor ezt a „bemutatkozást” megejthettük. Ám -mint ahogyan az később több esetben is előfordult aztán- időközben átgondolva a dolgokat az egyik változtatás szülte a másikat….

Az első és legfontosabb dolog számomra az volt, hogy amennyire csak lehet élőben szeretném előadni a számokat. Nem akartam használni számítógépet, nem akartam hogy számítógépet lássanak a közelemben - így is "gépzenének" titulálják sokan az ügyködésemet... :)

Ez a döntés azonnal hozta magával a sound design munka első fázisát; ki kellett váltanom az eredetileg használt VST-ket a meglévő két hangszerrel a KORG TR61-el és a KORG R3-al. Szerencsére az R3-al eléggé hasonló programokat sikerült összeállítani azokhoz az analóg hangokhoz amiket eredetileg a VST-k szolgáltattak. A TR61-ben azokat sikerült többé-kevésbé reprodukálni amelyek annó még az i5M-ből jöttek. (Az i5M motorja ugyanaz az AI2 szintézis mint az X5-é pl.)

A felkészülés első fázisa tehát ezzel telt.

Ezt követően a DAW-ban lévő szekvenciákat át kellett „tolni” a TR61 szekvenszerébe. Ezt gyakran sávonként oldottam meg a teljes multi track recording helyett aminek az volt az oka, hogy kezdetben mindenáron egy .sng file-ba akartam felvenni az egész műsort a TR61 szekvenszerével aminek viszont az a hátulütője, hogy a TR memóriája igen hamar megtelik ha egy-egy MIDI sávon megy egy auto pan vagy valami hasonló folyamatos változást közlő automatika és ezt utólag akartam csak kvantálni, hogy felvétel közben maguk a hang üzenetek ne kvantálódjanak 1/8-ra vagy 1/16-ra.

Ám később rájöttem, hogy ez egy teljesen felesleges törekvés volt, utólag is baromi egyszerű egyetlen sng file-ba fűzni a műsorszámokat és így nem futok bele olyan dolgokba, hogy elfogy a TR61 memóriája felvétel közben.

Kezdtek szépen lassan összeállni a számok… Természetesen egytől-egyig mindet újra kellett „keverni”, „masterelni” magán a TR-en…. Minden számnál újra be kellett állítani az egyes sávok, hangszínek, programok, effektek hangerejét, panning-jét, paramétereit, stb…

(Tudnotok kell, hogy nem a zene a főállású foglalkozásom, így jórészt csak esténként és hétvégenként tudtam néhány órát foglalkozni a dologgal)

Már e munka közben is előjött egy csomó dolog ami gondolkodásra, trükközésre kényszerített. Az egyik ilyen a polifónia korlát…. A TR61 62/31 polifónikus hangszer. Az R3 sem bővelkedik túl nagy polifónia fokban, de ez nem okozott problémát lévén főleg csak FX-hez és solo-hoz használtam a munkám és a koncert során.

Viszont a TR61-el muszáj volt kezdeni valamit.

Első körben fogtam és az összes arpeggiátoros részt felvetettem vele a sávokra úgy, hogy magának az arpeggiátornak már ne kelljen futnia menet közben. Ezzel egyes számok esetében kapásból nyertem egy, illetve plusz két hangot (nem kellett folyamatosan "nyomva tartani" az arp-ot triggerelő hangokat).

Aztán azoknál a pad-eknél ahol nem voltak  különösebb akkordok csak egyszerű oktávozott hangok, ott magát a programot szerkesztettem át úgy hogy egy hang lenyomása is az oktáv lefogott hangot adja vagy egyszerűen a két oszcillátort használó programokat kicseréltem hasonló hangzású ám csak egy oszcillátort használó programokra. Még egy plusz hang ;) Végül olyan akkordok esetében amelyek igazából nem voltak szerves részei a zenének, lecseréltem az akkordokat egy-egy motion synth típusú programra… A vége az lett, hogy ha olykor pengeélen táncolva is, de sikerült kicsikarnom a TR-ből, hogy sehol ne haljon el egyetlen hang sem menet közben.

No igen, a menet közben…

Ismert probléma a Triton sorozat esetében: nem lehet úgy hangszínt váltani „menet közben” hogy ne halna el a leváltott hangszín, illetve amíg egy adott csatornán nyomva tartasz akár csak egy hangot is, nem tudsz váltani másik csatornára a local billentyűvel amíg azt fel nem engeded…

Ezt kiküszöbölendő úgy döntöttem, hogy használni fogok egy mesterbillentyűt a TR-re kötve amivel az X sávon X hangszínt játszhatom, míg a TR klaviján az Y sáv Y hangszínét. Ehhez hozzájött az R3 és az esetleges szekvenszer vezérelte program váltás ott ahol nem volt gond, mert az adott hangszínek nem fedték egymást.

Mivel a TR végig szekvenszer módban dolgozott és egy szekvencián belül nem váltottam effekteket a fent említett problémát sikerült teljesen kiküszöbölni.

Effektek….

Nos a TR nem KRONOS, vagy M50 de még csak nem is Triton… A KORG nagyon szűkmarkúan bánt a TR effekt szekciójával ahhoz képest hogy music workstation-nek szánta. 1 InsertFX, 2 MasterFX, 1 MasterEQ… Ezen kellene osztoznia 16 MIDI sávnak…

Hát ez élő játékhoz bizony nem volt elég. Szerencsére azért van ott még 2 audió kimenet, amire egy-egy külső effektet kötve a 3 db FX szám 5 db-ra növekedhetett…. Ez némi kompromisszumok árán már majdnem elég is volt. Ahol nem volt elég, ott bizony újra kellett gondolni az egész effektezést, újabb és újabb kompromisszumokat kötve át kellett szervezni az effekt utakat és típusokat az eredeti mester verzióhoz képest, hogy a lehető legjobban hasonlíthasson a megszólalás az eredetileg elképzeltekhez.

A külső effekt szekciót egy KORG AX3G és egy BOSS SE-50 képviselte. Az AX3G főleg Phaser+Delay+Reverb beállításokat képviselt, míg az SE-50 hol az arp-ok sztereo terét is bővítő delay szekcióját, hol pedig a szóló hangszínek karakteresebbé tételét szolgálta.

Összességében a végére sikerült azért elég jól összerakosgatni a szekvenciákat…

Jöhetett a gyakorlás.

Gyakorlás közben nem csak a pontos játékra kellett figyelnem, hanem arra is hogy mikor, melyik szám után melyik eszközön mit kell „átnyomkodni”… Ezt persze szépen le is írtam, lejegyzeteltem, hogy ott legyen majd mellettem és csak rá kelljen pillantanom és ne kelljen emlékezetből csinálnom mindent. Gondoltam para lesz bennem bőven, úgy is el fogok felejteni ezt-azt a koncert hevében…. Nos még így hogy le volt írva, így is bekövetkezett a dolog… Le kellett volna írnom valahova hogy nézzek már rá a leírásra is a számok közben :D

Hát szóval így teltek először a hónapok, majd a hetek végül a napok….

Még nem említettem meg művész vendégemet Koródi Csabát. Tudjátok elég sokat köszönhetek neki zenei „pályafutásom” terén. Azon túl hogy igazából ő adta az első lökést néhány éve amikor meghúzta az orrom előtt a VST-k világának mézes madzagját, rengeteg hasznos tanáccsal, véleménnyel, kritikával látott el az évek során a hangszereim vásárlása előtt és a zenekezdeményeim kapcsán egyaránt.

Felkértem hát hogy az egyik számom során működjön közre mellettem no és ha már ott van, játsszuk el az ő egyik számát is. Mivel a számom eredeti szólója sosem tetszett neki igazán, gondoltuk ő majd kitalál valami frankót az ő szája íze szerint és majd azt nyomjuk :) A dolog nagyon jó lett. Én azonnal megvettem amit Csaba kitalált.. Hanem Koródi szerzeményt azt nem akart játszani… Nem mondom, hogy örültem a dolognak de ismervén Csabát nem erőltettem. Ha úgy érzi nincs hozzá kedve hát nincs :)

Telt múlt az idő, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megmutassam Csabinak mint értő fülnek hogy mire jutottam. Gondoltam ellát majd egy nagy rakás jó tanáccsal arra vonatkozólag, hogy hol mi sok vagy éppen kevés, stb… Egyszóval Csaba feljött én meg eljátszottam neki a számokat úgy ahogyan azt gondoltam majd a koncerten is.

Nos Csaba nem sok mindent tudott hozzáfűzni, szerinte úgy volt jó ahogyan volt az egész egy-két apróságot kivéve :)

Sőt!

Annyira belelkesült, hogy a végén aztán mégis csak ráállt, hogy eljátsszunk egy Koródi szerzeményt is!!! :)

Nos az ez alatt futó arp-al kapcsolatban voltak aztán hosszas levelezések, ugyanis én egy picit más arp-ot képzeltem el a száma alá mint amit ő eredetileg az MS2000BR-el feljátszott, de aztán a koncert előtt a beállásnál már ő is azt mondta, jó lesz ez így! :) Meggyőzte az R3 ;)

Közben olyan változások történtek amikre eredetileg nagyon nem számítottam és a végére eléggé meg tudta növelni a para faktoromat.

Hogy minden barátom értesüljön időben, feltettem a facebook-ra az eseményt. Már a face-en többen rájelentkeztek mint amennyire eredetileg számítottam de ez nem nagyon hatott meg eleinte – anno a fotókiállításaimmal ugyanígy volt, végül nem jött el csak a fele :) Hanem egyre több szóbeli megerősítést is kaptam, hogy bizony jönnek, bizony kíváncsiak, stb… Koncert előtt egy héttel aztán jött a bal horog… kiderült hogy a koncertem – része lett a múzeumok éjszakája programsorozatnak és más csatornákon keresztül szintén sok érdeklődőt vonz a dolog….

Hoppá!

Hát akkor ugrott a műsorterv fele. Mert igencsak más egy félig-meddig zártkörű eseményen a haveroknak eljátszani Jarre meg Vangelis és Kitaro számokat és megint más nyilvános eseményen. Ez utóbbi esetben ugyanis jön a jogdíj problémakör… Így aztán ugrott az eredeti műsorból egy-egy Vangelis és Kitaro muzsika., majd 4 nappal a koncert előtt belépett még két Jarre szerzemény. Jarre ugyanis egy video blogjában arra buzdít minket rajongóit, hogy nyugodtan dolgozzuk fel a számait, pakoljuk fel a webre stb… mindaddig míg betartjuk a fair play szabályait. Tehát megemlítjük őt mint eredeti szerzőt és nem pénzcsinálás céljából műveljük mindezt.

Tudom én hogy ez azért nem ugyanaz mint amire szükségem lett volna ahhoz hogy nyugodt szívvel játsszak Jarre számokat, de a semminél azért több…

Közben –csak úgy mellékvágányként- össze állítottam egy videót amit a háttérben lehetett aztán szépen vetíteni. Ez hol alakzatokat tartalmazott, hol komplex jeleneteket (pl. time elapsed felvétel a New York-i központi pályaudvarról, stb….) máskor meg egyszerűen csak különböző színű háttérként szolgált…

Csaba szerencsére el tudta hozni a zenekara füstgépét, így a házilag barkácsolt lézereket is volt értelme beüzemelni… Ezek közül kettőt egy KORG Poly-800 MIDI kimenetéről vezérelt Vahi barátom.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy csináltam egy MIDI to CV átalakítót. Ebbe ment be a Poly-800 MIDI jele, és ebből jött ki 0-4,1 V közötti feszültség amit ráeresztve az egyik forgó tükörre a leütött hangmagasság változással arányosan változott a tükör forgási sebessége és így a kirajzolt forma… Több szót nemigen akarok vesztegetni erre a lézer ügyre, ugyanis a két kis vörös lézer pointer olyan gyenge fényt adott, hogy igazából csak a zöld látszott végig…

Na szóval eljött a koncert napja…
Elkezdtük összerakni a cuccot.
És jöttek a problémák…

Hova kerüljön és hogyan az asztal hogy minden plusz a Vahi is elférjen rajta, de azért a kábelek is elérjenek innentől odáig… Hogy hogyan sötétítesz be egy olyan helyiséget ahol se karnis, sem szöget falba verési lehetőség nincs, lévén ez egy múzeum. Hogy akkora reverbje volt magának a helyiségnek, hogy az összes számnál rögtön a felére vissza kellett vennem minden reverbet. - amit aztán mégiscsak visszatoltam nem sokkal a kezdet előtt mert rájöttem, hogy ha így megy bele az SR1-be akkor az olyan száraz felvétel lesz mint a fene – utólag pedig lehetetlen lesz visszaállítani az eredeti hangszerelési reverbeket egy összemixelt wav esetén. Olyan dolgokra nem gondoltam, hogy engem pl ki és mivel világít majd meg hogy látszódjam…. Hát a megoldás az lett hogy nem látszódtam :)

Hogy pl. hogyan fogok játszani ha nem hallom vissza magam, mert a monitor hangfalakról megfeledkeztünk? Persze volt ott több mint kettő hangfal az egyszerű hi-fi erősítőre kötve aminek a hangereje egyébként bőven elég volt abba a helyiségbe, csak eredetileg nem arra szántuk, hogy monitorként funkcionáljon. No mindegy, monitor lett belőle hála az égnek, ugyanis csak a 3-4s-os reverbet visszahallva képtelen lettem volna ütemre játszani :)

A koncert előtt elfelejtettem elindítani a saját videó kamerám, bocs fényképezőgépem így saját felvétel csak a második szám felétől van. Az sem tartott ki végig, mert a FAT32 4GB-os file méret korlátáról megfeledkezve senki nem indított új felvételt amikor megállt emiatt. Sokszor nem láttam semmit magam előtt és körül, mert nem voltam megvilágítva se elölről se hátulról, füst viszont volt dögivel… Ja igen, jogos a kérdés, de otthon maradt a műszerész lámpa ami a szintiket világította volna meg a kezem alá…

Összességében annyit hibáztam mint a próbák során sosem. Egyszerűen éles helyzetben tudván hogy megismételhetetlen minden pillanat az embert egy pillanat alatt le tudja blokkolni bármi ami nem úgy történik ahogyan az el volt tervezve. Állítólag a laikus nem vett észre ebből csak kettőt… Hiába jó szívűek a barátaim :D

Hogy mi a következő projekt?

A ReinKORGnation albumnak meg kell csinálni az album verzióját….

Egy lengyel fotós barátom megkért készítsem én a zenéjét a következő diaporámájának! :)

Neki lehet állni, ülni közben az új ötleteknek is…

Mindenesetre nem fogok unatkozni egyenlőre :)

Ha érdekesnek találod ezt a bejegyzést, oszd meg Facebook-ismerőseiddel!→Share

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.